Ami rossz egy úszóval megtörténhet egy éles bevetés előtt, az mind rázúdult Pádár Nikolettre és Márton Richárdra kedd este, ám túltették magukat rajta, és végül sikerült bejutniuk a fináléba.
Egyet ne feledjünk soha: az úszó különleges lény. Precízen behangolt kis robotok, akik egy fontos verseny közeledtével átváltanak gép üzemmódra. Melegítés, szárazon, medencében, utolsó edzői utasítások, call room, rajtkő, ugrás. Ha ebbe bármi bezavar, akkor nagyon meg tudnak borulni (lásd: Milák Kristóf tokiói gatyaszakadása).
Nos, szerda este csak ilyen dolgok történtek két középdöntősünkkel. Először a 200 gyorsra hangolódó Pádár Nikolett körme törött le, aztán a térdébe nyilallt valami randa fájdalom melegítés közben, és néhány percig úgy volt, hogy nem bír haladni a vízben.
Szerencsére, ez gyorsan elmúlt, kapott némi masszázst is – ám amikor úgy fest, hogy végre minden rendbe jött, akkor következett a második felvonás. Merthogy amikor Kiki kiment a bemutatáshoz, a kettes számú kínai, akinek a 3-as pályán lett volna a helye, az ő székében üldögélt, így versenyzőnk tétován lépdelt ide-oda, míg végül egy versenybíró gyorsan odébbküldte a Al Janhant… (Nehéz volt nem arra gondolni, hogy nem a négyes pályán úszó társát, Li Bingjiét akarta ezzel is segíteni…)
„Képtelen voltam az úszásra koncentrálni, teljesen szétszórtan mentem…” – ismerte be utóbb Kiki, úgyhogy óriási kő esett le a szívéről, amikor meglátta, hogy holtversenyes 7-8-ikként bejutott élete első vb-döntőjébe… Viszont innentől már csak felfelé vezethet az út, és szentül hiszi, pihenten, normális hangolódással sokkal jobb teljesítményre lesz képes szerda este.
Ezután jött Márton Richárd – fekete sapkában. Mi van? „Beleakadt az ujjam a sajátomba, miközben a call roomban raktam fel, persze elszakadt, ezért kaptam ezt. Csakhogy a beugrás után azonnal felcuppant a fülem fölé, az első százon nem zavart, utána viszont nagyon, úgy voltam vele, hogy az utolsó fordulónál ledobom a fejemről… Pedig nem éreztem, hogy erős lett volna az első száz – a döntőre sokkal jobb leszek.”
Merthogy Ricsi amúgy vezetett az első száz után, ám aztán nagyon rájöttek a többiek, és a vége sem sikerült úgy – ugyanakkor jelezte, a második százon tényleg rémesen zavarta a sapka. És amikor a második trupp beért, akkor az idők alapján épp a 9. helyre szorult, úgyhogy gyakorlatilag elbúcsúzott a folytatástól…
Hanem ekkor kapcsolták a VAR-szobát, és némiképp éledezett a remény, hogy hátha a második futamban a Ricsinél jobb időt úszó négyek egyikénél fedeztek fel valamit. Idegölő másfél perc következett, míg végül a Chmielewski-ikrek egyikét, Krzysztofot dobták ki a bírók – s vele ment az 1:55-ös idő is, így Ricsi 1:56.04-gyel pont befért nyolcadiknak.
„Most visszakaptam valamit az élettől, amivel élni akarok” – kommentálta még a történteket Ricsi, aki megígérte, hogy most biztos nem lesz nyolcadik, mint Fukuokában.
Magyar Úszó Szövetség
