Már ebből is látszik, hogy ezeknél a vállalatoknál az átlagos fizetések háromszor-négyszer magasabbak az országos medián keresetnél. Az ilyen cégek alkalmazottjait azonban fizetésük szerint két elég jól lehatárolható csoportra oszthatók. Vannak az űrfizetést kapó focisták és sportszakemberek, valamint a bérük alapján nagyjából az országos átlagba beolvadó adminisztrációs munkatársak.
A két kör azonban nemcsak ebben különbözik, hanem az adózási feltételekben is. Emiatt pedig a cégek beszámolóiból elég nagy pontossággal meg lehet határozni, hogy az egyes alkalmazotti kategóriákra mennyi pénzt szántak az elsőosztályú csapatok, és így végső soron azt is, hogy mennyi a focisták átlagbére a hazai élvonalban. Erre tettek kísérletet, az eredményeink pedig azt mutatják, hogy egy átlagosan kereső NB I-es magyar focista a hazai medián bér majdnem tizenötszörösét viszi haza, a legjobban fizető Fradinál pedig ez a szorzó már közel negyvenszeres.
Tízmilliárdok focistáknak és edzőknek
A labdarúgócsapatokat működtető cégek hagyományosan a bérekre költik a legtöbbet. A nemzetközi gyakorlat szerint a büdzsé 70-90 százalékát is elviszik az ilyen személyi jellegű ráfordítások. Sőt, esetenként az is előfordul, hogy egyes klubok a teljes bevételüknél is jóval többet költenek ilyen célra. A 2024/2025-ös szezont az NB I-ben töltő csapatoknál az előző üzleti évben ez az arány kissé alacsonyabb, mindössze 60 százalék volt. Mivel azonban az élvonalban szereplő együttesek összesített költségvetése 2024-ben már a 63 milliárd forintot is meghaladta, ez a 60 százalék is hatalmas összeget, közel 38 milliárd forintot jelentett. (A bevezetőben említett 35 és a most jelzett 38 milliárd között az a különbség, hogy utóbbiban a bérek mellett a járulékok és a személyi jellegű egyéb kifizetések is benne vannak.)
Ez az az összeg, amibe a tucatnyi cégnek az összes (egészen pontosan 1370) alkalmazottja került. Az alkalmazottak számából azonban már könnyen kitalálható, hogy ebben nem csak a focisták vannak benne. Bár elég eltérő, hogy a csapatok mögött álló cégek hány embert és milyen jellegű munkatársakat foglalkoztatnak, de a labdarúgók mellett még a legkisebbeknél is fizetési listán vannak az edzők és a háttérben dolgozók. A nagyobbaknál pedig utóbbi kör kifejezetten széles is lehet. A Diósgyőr Futball Club Kft.-nél például átlagosan 256 ember dolgozott tavaly, de jóval kétszáz felett volt a foglalkoztatottak létszáma az FTC Labdarúgó Zrt-nél is.
Éppen ezért csak ebből az adatból nehéz lenne meghatározni, hogy mennyit kerestek konkrétan a labdarúgók az NB I-ben és azon belül az egyes csapatoknál. Az UEFA-nak van ugyan adata arra, hogy a különböző országokban mennyi jut a teljes bérköltségből a labdarúgókra, ezt azonban csak ligaszinten adja meg, így a csapatok közötti különbségeket nem lehet belőle meghatározni.
Igen ám, de Magyarországon van egy sajátossága a labdarúgók és edzőik bérezésének: a focisták rendkívül kedvező feltételekkel adózhatnak, és a munkáltatóiknak sem kell járulékot fizetniük utánuk. Emiatt pedig a cégek beszámolóiban szereplő bérezési adatokból elég nagy pontossággal ki lehet számolni, hogy mennyi pénzt fizettek ki hagyományosan adózó bérként, és mennyit ilyen speciális adózási formában.
Ebből az látszik, hogy ligaszinten az összes bér több mint 80 százaléka jut a játékosoknak és sportszakembereknek, és durván csak hatoda az egyéb alkalmazottaknak. Nagy szórás ráadásul nincs is a csapatok között: mindenhol 75 és 90 százalék közötti a focisták és edzők részesedése a teljes bérből.
Ötmilliós nettó átlagbér
Ha konkrétan a labdarúgók bérére vagyunk kíváncsiak, akkor ebből még ki kell szűrni az edzők keresetét. Ezt csak becsülni tudjuk annak a négy csapatnak a beszámolója alapján, amelyek külön soron megadták a focistáik fizetését is. Náluk az látszik, hogy a sportszakembereknek kifizetett összegből átlagosan 82 százalék juthatott a labdarúgókra, a többit kapták az edzők, ami keretek és az edzői stábok létszáma alapján is teljesen reálisnak tűnik.
Így mindent összevetve az NB I-es csapatok 2024-ben 24,4 milliárd forintot fizethettek ki csak a focistáiknak bruttó bérként.
Ezen a ponton nem lényegtelen, hogy hány labdarúgó kapta ezt a pénzt, éppen ezért az összes olyan céget megkerestük, amely beszámolójában nem tett közzé erre vonatkozó adatot. Mivel kérdéseinkre egyikük sem válaszolt, csak az adott csapatok honlapjára feltöltött keretekből tudtunk kiindulni. Eszerint pedig a bő 24 milliárdos összeg 344 labdarúgó között oszlott meg. Ebből durván 5,9 millió forintos havi bruttó és a kedvező adózásnak köszönhetően ennél alig alacsonyabb, szinte pontosan ötmillió forintos nettó átlagbér adódik.
Elvileg sokat torzíthat, ha egy-egy cégnél olyan focisták is nagyobb számban szerepeltek a fizetési listán, akik nem voltak tagjai a keretnek. Az elérhető adatok alapján azonban ennek valószínűleg nincs érdemi jelentősége. A nem élvonalbeli labdarúgók bére ugyanis sokkal alacsonyabb. A cégek közül egyedüliként a Kecskeméti TE 1911 Kft. a második csapat bérköltségéről is beszámolt, és eszerint nekik a teljes labdarúgó bérkeret kevesebb, mint 2 százaléka jutott.
Az ötmilliós nettó átlagbér így teljesen reálisnak tűnik, különösen, hogy az UEFA adataival számolva is nagyon hasonló adatok jöttek ki már az elmúlt években is. Az egyes csapatok között azonban nagyon jelentős különbségek vannak.
Ahogy azt előre sejteni lehetett, a Ferencváros fizetésekben is utcahosszal vezet az összes versenytárs előtt. A Fradinál a bruttó havi bér 16, a nettó 14 millió forint körül alakulhatott. A lista második helyén a Puskás FC ehhez képest már nagyon le van maradva a hatmilliós nettó bérrel, a Nyíregyháza pedig csak tizedannyit fizethetett játékosainak, mint a Fradi.
Nyugat-európai bérszint
Ezek a fizetések már nemzetközi összevetésben is kifejezetten magasak. Korábban is írtunk már róla, hogy 2010 óta focistabérekben messze lehagytuk a teljes kelet-közép-európai régiót, sőt utolértük Ausztriát is, illetve, hogy a Fradi már nyugat-európai szinten is versenyképes fizetéseket kínál. A mostani számok is ezt erősítik.
Ha csak a labdarúgóbéreket nézzük, akkor a magyar csapatok bő 30 százalékkal többet költhetnek ilyen célra, mint a lengyelek, és az osztrák liga sincsen messze. A Ferencváros pedig több pénzt fordíthat futballistáira, mint bármelyik csapat ezekben az országokban, de még Belgiumban és Portugáliában is csak három-három együttes bérkerete nagyobb. Sőt, az FTC Franciaországban sem lenne a legszegényebb csapatok között, a németeknél pedig három együttest előzne. Bár utóbbiak mind a Bundesliga sereghajtói közé tartoznak, a St. Pauli a Fradiénál kisebb büdzsével is kiharcolta a bennmaradást a német élvonalban.
Írta a Magyar Hírlap