Különleges eseménynek ad otthont június 13-14-én Törökbálint: első alkalommal rendezik meg a Keleti Ágnes Emlékversenyt, amelyen 116 csapat és csoport, összesen 446 ritmikus gimnasztikázó lép szőnyegre. A névadás nem csupán tisztelgés a magyar sport egyik legnagyobb alakja előtt, hanem történelmi kapcsolódási pont is, hiszen az ötszörös olimpiai bajnok Keleti Ágnes az 1956-os melbourne-i olimpián kéziszercsapattal is aranyérmet nyert – abból a versenyszámból fejlődött ki később a mai ritmikus gimnasztika.
A verseny kapcsán megszólalt Keleti Ágnes fia, Bíró-Keleti Rafael, aki az elmúlt években édesanyja egyik legfontosabb képviselője volt a nyilvánosság előtt.
„Tudom, hogy anyám biztosan örömmel néz most le erre a versenyre. Egész életében imádta a gyerekeket, és különösen szerette látni, amikor fiatalok sportolnak, fejlődnek, közösséget alkotnak. Biztos vagyok benne, hogy boldoggá tenné, hogy ennyi gyermek mozog, versenyez és örömét leli a sportban” – mondta.
Keleti Ágnes számára a sport soha nem kizárólag az eredményekről szólt. Bár minden idők egyik legeredményesebb magyar olimpikonjaként vonult be a történelembe, később edzőként és pedagógusként is ugyanazzal a lelkesedéssel foglalkozott a legfiatalabbakkal.
„Izraelben, amikor már nyugdíjas volt, akkor is foglalkozott gyerekekkel. Figyelte őket, kereste a tehetségeket, de ennél is fontosabb volt számára, hogy reményt és hitet adjon nekik. Azt vallotta, hogy a torna akkor is rengeteget ad az embernek, ha valakiből nem lesz olimpiai bajnok. Kitartást, fegyelmet, tartást és egy olyan alapot, amelyre egész életében építhet.”
Fia szerint édesanyja ma is ugyanazt üzenné a fiataloknak, amit egész életében képviselt: mozogni kell, sportolni kell, és nem szabad hagyni, hogy a képernyők átvegyék az irányítást a mindennapok felett.
„Azt mondaná a mai gyerekeknek, hogy kevesebb időt töltsenek a telefonok és a számítógépek előtt, és többet mozogjanak. A sport nemcsak a testet építi, hanem a személyiséget is. Megtanít kitartani, megtanít harcolni, és segít abban, hogy az ember erősebb legyen a nehéz helyzetekben.”
A kitartás valóban végigkísérte Keleti Ágnes életét. Túlélte a holokausztot, olimpiai bajnok lett, új hazát épített magának Izraelben, majd száz éven túl is a derű és az optimizmus egyik jelképe maradt.
„Anyám mindig pozitív ember volt. Azt tanította, hogy amikor nehézség ér bennünket, akkor mindig nézzünk körül. Mindig vannak emberek, akik még nehezebb helyzetben vannak. Nem szabad beleragadni a problémákba. Menni kell tovább, dolgozni kell, és meg kell találni a jót még a rossz helyzetekben is. Ezt tanultam tőle én is.”
Bíró-Keleti Rafael szerint ebben rejlett édesanyja rendkívüli ereje: a küzdeni tudás és a pozitív gondolkodás egyszerre volt jelen benne.
„A sport megtanít arra, hogy ne add fel. Anyámnál ez természetes volt. Mindig hitt benne, hogy lehet előre lépni, lehet fejlődni, lehet újrakezdeni. Ezért tudott olyan hosszú és teljes életet élni.”
Elmondta, egy picit csalódott, hogy nem tud az eseményen részt venni, pedig szívesen kilátogatott volna és csak néhány nappal az esemény előtt értesült arról, hogy Magyarországon először rendeznek édesanyjáról elnevezett versenyt.
Hozzátette ugyanakkor: bízik benne, hogy a Keleti Ágnes Emlékverseny hagyománnyá válik, és a jövőben személyesen is részt vehet rajta.
A hétvégi verseny így nemcsak a ritmikus gimnasztika ünnepe lesz, hanem egy olyan sportoló örökségének folytatása is, aki generációknak mutatta meg, hogy a tehetség mellett a kitartás, az alázat és az emberség vezethet a legnagyobb sikerekhez.
Keleti Ágnes a magyar sport egyik legnagyobb legendája volt. Öt olimpiai aranyérmével minden idők legeredményesebb magyar tornásza, aki 1952-ben és 1956-ban összesen tíz olimpiai érmet nyert. Túlélte a holokausztot, majd Izraelben is a torna meghatározó alakja lett edzőként és szakemberként. Élete végéig inspiráló személyiség maradt, a kitartás, az életigenlés és a sport iránti szenvedély szimbólumaként. 103 évesen hunyt el 2025-ben.