2018 óta tízszer volt döntős 100 gyorson Németh Nándor. Egyetlen sprinter sem szerepelt az elmúlt hat év hét nagypályás világversenyének valamennyi fináléjában, csak ő. Ám hiába küzdött, hiába számított esélyesnek, az érem egyszer sem jött össze. Egészen csütörtök estig.
2018-as Európa-bajnokság, 2019-es világbajnokság, 2021-es Európa-bajnokság, 2021-es olimpia, 2022-es világbajnokság, 2022-es Európa-bajnokság, 2023-as világbajnokság. Hét nagy viadal (plusz még három rövidpályás), 100 gyorson egyetlen közös nevezővel: Németh Nándor az összes alkalommal eljutott a fináléig.
Elsőre megcsinálta azt, ami ilyenkor várható: szép fokozatosan javulva lett Glasgow-ban ötödik, 19 évesen. Azaz vette az akadályokat, és a legjobb időt a fináléban úszta.
Aztán ez később csupán még kétszer sikerült: a 2021-es budapesti és a 2022-es római Eb-n. Edzője, Plagányi Zsolt azóta is csak a fejét csóválja, ha a Duna Arénában elért 4. hely kerül szóba, hiszen ott a 47.84 nem volt elég a dobogóhoz, csupán a 4. helyhez. Rómában meg nem volt olyan formában, hogy a javulgatás érmet jelentsen.
Az olimpián és a világbajnokságokon ugyanakkor rendre ugyanaz a probléma állt elő. Hősköltemény a középdöntőben – különösen Tokióban: 1964 óta került első magyarként 100 gyorson fináléba –, ám a finálékra rendszeresen elfogyott Nándi lendülete. Gwangjuban, 20 évesen még picit jobban ment neki, a 48.10-nek örült is 20 évesen, a 6. hellyel együtt, később viszont mindig ugyanaz maradt a nóta. Tokió: 47.81 után 48.10 és 8. hely. Budapesti vb: 47.96, aztán rögtön 47.69 egy szétúszás miatt, ebből 48.13-nyi maradt a fináléra, újfent 6. hely. Tavaly Fukuokában 47.62, élete legjobbja, ám a végjátékban már csak 48.17 és 8. hely.
Iszonyatos lelki tusakodásokon préselte át magát Nándi, hogy 2024-nek végre frissen és újult erővel menjen neki. Csakhogy visszaépítette magát – és Dohába úgy érkezett, hogy ezt az esélyt nem engedi el.
A nyitónapi gyorsváltóban már látszott: nagyon egyben van. Testben is, fejben is. Bár a kétszáz kissé belerondított, ám nem zavartatta magát. És amikor szerda reggel kirázott az ujjából egy 48.03-at az előfutamban, már tudtuk, hogy tényleg ott van a célegyenesben. Soha nem úszott még ilyen jól délelőtt – délután pedig okosan úszott, csupán két tizedet nyesett le az idejéből, épp annyit, amennyi ahhoz kellett, hogy belső pályára kerüljön.
Edzője, Plagányi Balázs rögtön utána kiadta a jelszót: Miressit és a koreai Hwangot megelőzni, mert igenis meg tudja előzni őket, és akkor jön az érem. „Csak hinni kell benne” – tette hozzá a mester, mintegy magának.
Csütörtökön kiderült: Nándi is hitt benne. Leginkább saját magában. Ennél pedig nem volt fontosabb ezen az estén. Felállt – és begyújtotta a rakétákat. Utóbb azt mondta, egy kicsit jobban is, mint kellett volna, mert az utolsó tizenöt méteren már nagyon elfogyott mindene, ám a rengeteg gyakorlás, hogy a leghasogatóbb fájdalmon túltéve magát is igyekezett a hosszú, nyújtott tempókkal haladni, végre dobogót ért. A kínai Pant nem lehetett megfogni, Miressit majdnem sikerült, 0.06-tal ért előbb a falhoz az olasz – viszont Nándi csápjai pont időben érintették a panelt, 0.04-gyel a nyolcason lopakodó ausztrál Matthews előtt.
„Én eldöntöttem, nem fogom sem a többieket nézni, sem az eredményjelzőt, csak magamra figyelek közben, a saját ritmusomra, a végén meg arra, hogy a rajtkövemen égnek-e a lámpák – közölte Nándi a versenyt követően. – És amikor ott volt a három fénypont, kimondhatatlan boldogság öntött el.”
Meg a tejsav is, de ahogy Sós Csaba szövetségi kapitány fogalmazott: „Fájjon csak neki, máshogy nem megy. Így kell elkezdeni, ne féljen senkitől és semmitől Nándi, menjen, ez az egyetlen lehetőség, hogy érmes legyen – és most az lett. Innen kell továbblépnie, mert a mai alapján egyértelműen dobogóesélyes az olimpián. Ja, és végre nála is, meg Márton Ricsinél is elértük, hogy harmadszorra ússzák a legjobb időt. Tavaly ez még nem ment. Most igen. Ezért kell annyi versenyre járni, ez készít fel Párizsra.”
Nándi ideje így februárban épp jó: 47.78, azaz végre úgy tudta jól leúszni harmadjára is a százat, hogy javult, és épp annyit, hogy az elég legyen a dobogóra. Ám ne gondoljuk, hogy egy pillanatra is elszállt volna magától – tökéletesen tisztában van azzal, mennyire más lesz az olimpia. „Egyértelmű, hogy az utolsó tizenöt méteren kell még dolgozni, nagyjából ilyen kezdés után. Ez az idő Párizsban maximum a döntőhöz lesz elég, ahhoz kell is, érmet szerintem 47.1-47.2-vel lehet nyerni. Huszonnégy éves vagyok, mondják, ez a legjobb kor, és én is azt érzem, most reálisan ki tudok hozni annyit magamból.”
Ami a többieket illeti, Kapás Boglárkának sajnos nem sikerült a harmadik úszása – sokkal ígéretesebben ment a 200 pillangó középdöntőjében, mint most a fináléban: ott öt századra volt a szinttől, most tizedekre; végül 2:08.8-as idővel lett hatodik, míg Sebestyén Dalma hetedikként jött be.
Bogi azért nem volt elkenődve: „Még hiányzik az a frissesség, ami az utolsó ötvenhez kell. Jól éreztem magam az első három hosszon, de a végén még nem tudtam úgy jönni, ahogy kell. Február van még, ezen dolgoznunk kell.” Dalma meg pláne mosolygott: „Azt mondtam, örömúszásnak fogom fel, és így is történt. Hogy a vegyes felkészülésből sikerült döntőbe kerülnöm pillén, ez számomra nagy öröm, sokat jelent a további munkához.”
Négyszer kétszázas gyorsváltónktól azért picit többet reméltünk, a reggeli ötödik idő után valami hasonló helyezést a fináléban, ám a lányok nem tudtak javulni, ellentétben a vetélytársakkal: Pádár Niki 1:57-es kezdését követően még harmadik helyen álltunk – itt kellett volna lefújni, ahogy mondani szokták –, aztán viszont Ábrahám Minna és Molnár Dóra nem igazán tudott lépést tartani, és Késely Ajna sem hozta vissza a nyolcadik helyről a csapatot. Ettől még a lényeg, az olimpiai kvóta megvan, igaz, mivel a brazilok és az új-zélandiak is bejöttek elénk itt, így az eddigi 7. helyett a 9. idővel sorolnak be minket Párizsban; persze, azért így sem fogunk rossz pályát kapni.
Döntősünk pedig lesz pénteken is: 200 háton Telegdy Ádám kifejezetten profi produkcióval, 4. idővel landolt a fináléban. Mint mondta, őt egyáltalán nem foglalkoztatja az érem, kizárólag az idő: „Ha világbajnok lennék 1:56-tal, azzal sem kerülnék közelebb a célomhoz – az pedig az olimpia.” Ádám ezzel a kőkemény versenyhelyzetre utalt, hiszen a címvédő Kós Hubert mellett még előtte áll a sorban Kovács Benedek is, aki 1:55.85-tel lett ötödik Fukuokában. Telegdy most 1:56.65-tel kvalifikált, mint mondta, nem igazán érzi, hogy most benne lenne az 1:55, ám mint mondta: „én most annak örülök, hogy annyi idő után végre ismét megjelent az 1:56 a nevem mellett, de júniusig még van idő.”
Magyar Úszó Szövetség
